Kutatások igazolják a plazmaklaszterion-technológia gátló hatását a levegőben terjedő H7N9 madárinfluenzavírussal szemben
A plazmaklaszterion (Plasmacluster Ions™) technológia licencbirtokosa, a Sharp Corporation a Ho Si Minh-városi (Vietnam) Pasteur Intézettel együttműködésben igazolta a plazmaklaszter-ionoknak a levegőben terjedő A-típusú madárinfluenza-vírus (H7N9) fertőzőképességére kifejtett gátló hatását. Az 1 légköbméteres dobozban elvégzett teszt alapján 100 000 ion/cm3 ionsűrűség mellett a vírusrészecskék 99 százaléka mintegy 47 perc alatt fertőzőképtelenné válik.
Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) 2013 áprilisában jelentette be hivatalosan, hogy a H7N9 jelű, A típusú madárinfluenza-törzs az embert is képes megfertőzni. Tekintettel arra a lehetőségre, hogy a H7N9 olyan mutációkat szerezhet be, amelyek lehetővé teszik az emberről emberre való hatékony terjedését, s ezzel potenciálisan világjárványt indíthat el, a japán Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium a fertőző betegségek megfékezését szabályozó japán törvények értelmében II-es kategóriájú fertőző betegségnek minősítette a H7N9-et.
Az A-típusú influenzavírusok H7N9 törzse okozta madárinfluenza a háziasított madarakról került át az emberre. A betegség eredetileg a vadon élő vízimadarak – leginkább ludak és kacsák – körében fertőzött, és bennük nem okozott tüneteket, majd róluk terjedt át a baromfikra és egyéb házimadarakra. A házi szárnyasok körében a H7N9 alacsony patogenitású. Azonban az első emberi fertőzés 2013-as észlelése óta számos további humán esetet dokumentáltak, így fennáll annak a veszélye, hogy a vírus további mutációi egy világjárványt okozó törzset hoznak létre. A vietnami Pasteur Intézetben izolálták elsőként a madárinfluenza embereket fertőző, magas patogenitású változatát. Az intézetet 1891-ben építették fel az akkori francia hatóságok, így ez volt a bakteriológia atyja, Louis Pasteur által 1887-ben Párizsban alapított kutatóintézet első tengerentúli leányintézménye.
A Sharp és a vietnami Pasteur Intézet közös kutatásának fókuszában a levegőbe egyidejűleg bocsátott pozitív és negatív töltésű plazmaklaszter-ionok álltak. A plazmaklaszterion-generátorokban egy pozitív töltésű kisülési elektródtű és az ellenelektród között a levegő részecskéi plazmát alkotva ionizálódnak: a vízmolekulákból pozitív hidrogénionok (H+) szakadnak le, az oxigénmolekulákból pedig negatív töltésű szuperoxidionok (O2-) képződnek. A plazmaklaszter-ionok vízmolekulák fürtszerű csoportjával körülvett hidrogénionból vagy szuperoxidionból állnak, és a levegőben lebegő részecskék, például vírusok felszínéhez kötődve pillanatszerű módon magas reaktivitású hidroxilgyököket hoznak létre. A hidroxilgyökök a vírus burokfehérjéiből protonokat elvonva visszafordíthatatlanul károsítják azokat, így fertőzésképtelenné teszik a vírusrészecskét.
A Sharp korábban már igazolta a plazmaklaszter-ionok hatékonyságát az influenzavírus H1N1, H3N2 és H5N1 törzseivel szemben. A H1N1 törzs változatai okozták a spanyolnátha-járványt, a 2009-es világjárványt, és azóta is felbukkannak a szezonális influenzák között. A H3N2-es altípus a hongkongi influenza néven ismert, szezonálisan visszatérő törzs, a H5N1 pedig egy magas patogenitású madárinfluenza-vírus. A legújabb kísérletek megmutatják, hogy a plazmaklaszter-ionok hasonló gátló hatással bírnak a H7N9 madárinfluenza-vírusra nézve, ami újabb bizonyíték a technológia széleskörű antivirális alkalmazhatóságára.
A plazmaklaszterion-technológia 2000-es bevezetése óta a Sharp a világ számos vezető kutatóintézetével létesített ún. „akadémiai marketing” típusú együttműködést, melynek keretében a független kutatóintézetek tudományos adatokat gyűjtenek és elemeznek a technológiával kapcsolatban, s e kutatási eredmények siker esetén alátámaszthatják a gyártónak a hatékonysággal kapcsolatos állításait. E sorok írásakor már 25 kutatóintézet igazolta egymástól függetlenül a plazmaklaszter-ionok eredményességét nemcsak a kártékony ágensek – vírusok, baktériumok, penészgombák és allergének – hatástalanításában, de kozmetikai alkalmazásban a bőr és a haj szépítése terén is. A technológiának nemcsak a hatékonysága, de a biztonságossága is bizonyítást nyert: a belégzési toxicitást, szem- és bőrirritációt, korrozivitást, magzati rendellenességeket és kétgenerációs reproduktív toxicitást vizsgáló tesztek mind negatív eredménnyel zárultak.
A H7N9-cel szembeni hatást felmérő kísérletben egy 1 légköbméter térfogatú, légmentesen lezárt dobozba plazmaklaszterion-generátort helyeztek, amellyel a teszt egymást követő köreiben 50 000, 100 000, illetve 200 000 ion/cm3 ionsűrűséget hoztak létre. A kontrollt minden esetben az iongenerátor nélküli lezárt doboz jelentette. A tesztdobozba az A-típusú H7N9-es madárinfluenza vírusrészecskéit tartalmazó aeroszolt fecskendeztek be, majd több időpontban vírusmintát vettek a doboz levegőjéből, és a virológiában elterjedten alkalmazott TCID50 vizsgálattal meghatározták a fertőzőképes vírusok mennyiségét. A TCID50 tesztben a vírusminta hígításaival sejtkultúrában fenntartott sejteket fertőznek, és a fertőzés jeleit mutató sejtek számából következtetnek a fertőzőképes vírusrészecskék számára.
A kontroll tesztdobozban a fertőzőképes vírusok száma idővel alig csökkent, ellenben a plazmaklaszter-ionokkal kezelt dobozokban a vírusok 99 százaléka inaktiválódott. Míg 50 000 ion/cm3 ionsűrűség mellett ehhez nagyjából 73 percre volt szükség, 100 000, illetve 200 000 ion/cm3 ionsűrűség mellett a 99 százalékos inaktiváció már 47, illetve 43 perc alatt megtörtént.
